Újabb szürke hétköznapra ébredsz, minden ugyan úgy indul mint máskor. Mint ha az időhöz öltöztél volna, minden sötét rajtad, még a szemed is olyan élettelen és szürke, de valahogy nem érdekel most a kinézeted, nem tartod olyan lényegesnek, hiszen úgy sem érdekel senkit, valószínűleg senki nem fog megfigyelni. Valahogy mintha most semmi nem érdekelne, nem is nagyon gondolkodsz, nem zavar a környezeted, nem azt érzed hogy legyél már túl ezen a napon, hiszen attól hogy ennek vége még a következő is lehet ugyan ilyen. Nem érzel szinte semmit, persze érzed a hideget, zavarnak a zajok, haragszol emberekre, vagy éppen örülsz nekik, de ma valahogy nem vált ki semmi belőled semmit, csak vagy és létezel, jelentéktelennek érezhetnéd magad de nem érzed, hiszen ma semmit nem érzel, te sem tudod miért van ez, de nincs kedved ezen gondolkodni, talán csak túl szürke minden, és te csak alkalmazkodsz.